www.mindenamihorcsog.ewk.hu

mindenami hörcsög

Kínai csíkos hörcsög Crircetulus griseus

A csíkos vagy kínai hörcsög a hörcsögök között viszonylag hosszúnak számító farkáról könnyen felismerhető. Szőrének színezete a szürkétől a barnásig terjed. A hátvonalán jellegzetes, angolnára emlékeztető sötét csík vonul végig, amely ritka esetben hiányozhat is. Eltérő színű, tenyészett változatok eddig nem jelentek meg. Lábvégei majdnem teljesen csupaszok és csak télen fedi ezeket szőrzet. Fejének alakja a többi hörcsögénél valamivel hosszabb. Teste közepes méretű, mintegy 9,5-12,5 cm, farka átlag 2,5 cm hosszú. Ezekkel a méretekkel a törpehörcsögök között szinte óriásinak számít. Mint földrajzi mellékneve elárulja, a csíkos hörcsög Közép-Ázsiából származik, ahol elsősorban a kietlen és száraz kínai és mongol sztyeppés sivatagot lakja. A típust már 1867-ben fedezték fel és leírták, ezután azonban nyilván feledésbe merült, és sokáig összecserélték egy másik törpehörcsögfajtával. A század közepén találtak rá a zoológusok, és ismerték el genetikailag önálló fajtának. A tudományos vizsgálatokra használt kísérleti állat csak néhány éve vált kedvelt díszállattá. Európában néhány kistenyésztő figyelt föl az állatra a 70-es években. Az, hogy még ma is viszonylag kevés helyen találkozhatunk vele, tenyésztésével függ össze. A kereslet állandóan növekszik, mert az állat jóindulatú, kedves és barátságos, de nem könnyű tenyészeni. Mivel a csíkos hörcsög egyáltalán nem agresszív és nem harapós, tartása, gondozása a gyerekek számára is sokkal kevésbé problematikus, mint azt sokan gondolják. Az új körülményekhez való rendkívül nagyfokú alkalmazkodóképessége megkönnyíti tartását. Mint az összes többi hörcsög, a kínai csíkos hörcsög is kimondottan magányt kedvelő állat, amely azonban a fogságban társas lénnyé válhat, ha a temperamentumos kis állatnak megfelelő helyet és körülményeket tudunk teremteni.

Dzsungáriai törpehörcsög Phodopus sungorus

A kínai hörcsöggel ellentétben  a Phodopus nemzetségbe a rövid farkú hörcsögök tartoznak, amelyek farka még mozgás közben is alig látszik ki szőrbundájuk alól. A dzsungáriai törpehörcsögök bundája  sűrű és selymes, színe barnásszürkés okkersárga. Ez a szín három kiöblösödéssel nyúlik bele az oldal fehér mezőjébe. A dzsungáriai törpehörcsögnek  is jellegzetessége a háton, a fej közepétől fekete vagy feketésbarna hosszanti csík, amely a lapocka magasságában kiszélesedik. Fekete füleinek csúcsa világos. A dzsungáriai hörcsögök érdeks sajátossága, hogy a téli hónapokban teljesen vagy részlegesen fehér bundát viselnek. Ezzel a sarkvidéken élő állatokra hasonlítanak, amelyek a környezethez való alkalmazkodásért megváltoztatják bundájuk színét. A túlfűtöt szobákban és lakásban tartott állatokon e jelenség azonban gyengébben vagy egyáltalán nem mutatkozik. A sűrű szőrrel fedett hátsó lábak további jellemzői ennek az igazán díszes megjelenésű törpehörcsög fajnak. A törpe jellmező nem túlzás, mert az egész állat az orrától a farka végéig mindössze  6-10 cm hosszú. kis farkacskája többnyire nem hossabb 8 mm-nél. A dzsungáriai törpehörcsög Közép-Ázsiában elterülő óriási pusztaságról származik, amelyek Kínát, Mongóliát és a volt Szovjetuniót nyugati területeit foglalaják magukba. A hörcsögök itt a sztyeppek és a sivatagok lakója. Bár a dzsungáriai törpehörcsög a tudomány által nagyon régen ismert faja-1773-ban Pallas írta le-, csak az utóbbi évtizedekeben vált kedvelt díszállattá. Barátságos lénye sokban hasonlít a csíkos hörcsöghöz, ezért akik a törpehörcsögöt kedvelik, a kicsi, de aktív és robosztus törpehörcsög gondozásban, tartásában is sok örömöt fognak találni. Az állattani beosztás szerint a másik hörcsögcsoportot a közepes méretű hörcsögök, a Mesocricetus nemzetség képviseli. Ehhez a csoporthoz tartozik millió állatvédő álma és számtalan gyermekszív megbojgatója, a szíria aranyhörcsög.

Szíriai aranyhörcsög Mesocricetus auratus

Története éppen annyira különleges, mint gyors térhódítása a díszállatkedevlők körében. A kontinensre csak 1945 után  került ez a kis rágcsáló. Azóta a díszállatok között fogalomá vált, és távolról sem csupán az állatbarátok ismerik. Az aranyhörcsögöt 1893-ban egy WAterhouse nevű angol természetkutató fedezte fel a kietlen, majdnem teljesen élettelen szíriai sivatagban.  Ő az állatot Crircetus auratusnak nevezte el, ami magyarul aranyhörcsögöt jelent. A tudományos leírás mellé dokumentálta a megtalált körülményeit és mellékelte az állatka bundáját. Mindezt elküldte Londonba. Ez a kitömött bundácska sajnos nagyon hosszú ideig egyetlen ismert példánya volt a fajtának. A fajta föld alatti életmódja és táplálék-begyűjtési szokásai miatt viszonylag ritkán jött fel a felszínre, voltaképpen csak akkor, ha az éghajlati körülmények friss táplálél begyűjtésére adnak módot. A társak keresése is hosszabb fölötti kirándulásokat tehet szükségessé. Ezért a tudománynak mintegy 40  kellett várnia, amíg Aharoni, a jeruzsálemi egyetem professzora közelebb juthatott az aranyhörcsög rejtélyének megoldásához. Egyik expedíciója során, emelyeket az észek-szíriai száraz pusztákon vezetett, nem messze az első példány előkerülésének helyétől, Aleppó közelében, -egy, mintegy két méter mély járatrendszerből sikerült kiásnia egy idősebb aranyhörcsöganyát 12 utódjával együtt. Szenzációs zsákmányát sikerült Jeruzsálembe vinnie, ahol az állatkának első fölfedezője tiszteletére a Mesocricetus nevet adta. Az aranyhörcsög rendkívüli szaporodóképessége még tudományos berkekben is csodálkozást váltott ki, mert az Aharoni házaspárnak sikerült egy év alatt egy hímből és három nőstényből álló tenyésztésből 150 utódot fölnevelni. A 30-as évek végén néhány élő példány így jutott el Angliánba, illetve az USA-ba, ahol megkezdődött és azóta is kiterjedté vált etnyésztésük. Kezdetben csak laboratóriumban tenyésztették őket, ahol kísérleti állatokként szolgáltak, amire viszonylag kis méretük és nagy szaporaságuk miatt rendkívül alkalmasak voltak. Csak később jöttek rá a tenyésztők, hogy az aranyhörcsögben rendkívül hasznos és sok előnyös tulajdonsággal rendelkező díszállathoz jutottat. Ehhez felismeréséhez az aranyhörcsög nemcsak helyes megjelenésével, hanem barátságos és békés megjelenésével is nagyban hozzájárult. Rokonszenves megjelenését puha, selymes és fényes szőrének köszönheti, amely fölül túlnyomóan aranybarna, gyenge aranysárga fedőszőrszálakkal. A hai oldala szürkésfehér sötét mellfolttal, amelyet középen nem túl erős fehéres hosszanti csík választ ketté. Torka, elülső és hátulsó lábai, valamint picike farka fehérek; nagy, sötét füle alig szőrösek, nagy gombszemei fénylően feketék. 15-18 cm-es testhosszával az aranyhörcsög jelentősen nagyobb a törpehörcsögnél. A tenyésztők az utóbi évtizedekben egész sereg tenyészváltozatot hoztak létre, amelyek több előnnyel rendelkeznek a tenyésztésben, és egyre jelentősebb a díszállatok kedvelők körében. Az aranyhörcsög gyors elterjedése a világon szinte csodával határos, különösen, ha belegondolunk, hogy, a sok millió aranyhörcsög, amelyet ma, sőt tenyésztésbe vétele óta világszerte tartanak és tenyésztenek, egytől egyig annak az aranyhörcsöganyának a leszármazottja, amelyet Aharoni professzor 1930-ban kiásott a szíriai puszta homokjából. és végül szólnunk kell néhány szót a mezei hörcsögről is.

Mezei hörcsög Cricetus cricetus

A fejétől a farkáig mért mintegy 28 cm-es hosszával a mi mezőinken élő hörcsög a nagytermetű hörcsögök közé tartozik, és mint nállunk őshonos rágcsáló, Európa legszebben színezett emlősállatai közé tartozik. Egész sereg hátrányos tulajdonsága tette szegényt a mezőgazdaságban nemkívánatos lénnyé, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a valóságban hasnos állat is,  mert a föld alatti várában összegyűjtött mezőgazdasági termékek mellett meglehetősen nagy mennyiségű káros rovart is összefogdos és elpusztít. Sajnos hazánkban nagyon sok helyne megritkult, ezért napjainkban csak keveseknek lehet olyan szerencséjük, hogy mezei kirándulások során élő példánnyal találkozzanak. A mi hörcsögünk megrögzött egyedüljáró, amely saját fajtársait is fenyegeti és elüldözi, ha a territoriumára merészkedik. Állandó gyanakvása és harciassága, hajlíthatatlan támadókedve a természetben túléléshez nélkülözhetetlen, arra azonban, hogy házi- vagy díszállatként tarthassuk, teljességgel alkalmatlanná teszi.

Roborovszki hörcsög (Phopodus roborovskii)

Származása

Meglehet?sen távolról, Oroszország Kínával és Mongóliával határos területér?l került Európába, majd hozzánk is. Eredeti lel?helyén f?leg a sztyeppes, félsivatagos területeken él.

Ismertet?

Népszer?sége annak tudható be, hogy még a hörcsögök közt is ?k fejl?dnek a legkisebbre, testhosszúsága maximum 7,5-9,2 cm, a farokhossza csupán 0,8-1,1 cm. Ezért minihörcsögnek számítanak.
Szemük és fülük a testükhöz viszonyítva nagyok és felt?n?ek. Hátukat zsemlebarna, torkukat és hasukat fehér, nagyon finom tapintású sz?rzet borítja. Ezzel a felszereléssel még a mínusz 15C fokot is túlélik. Származási helyükön föld alatti kotorékokban élnek, amelyek 30-50 cm-re van a földfelszínt?l, és két kijáratuk van.


Májustól szeptember végéig szaporodnak. A n?stények 20-22 napig vemhesek. Egy-egy fialáskor 3-9 utódot hoznak a világra. Az átlagos alomszám 5-6 egyed.

Méretük miatt terráriumi elhelyezésük igen szerény. Egy párnak elég 6-8 négyzetdeciméternyi alapterület.Talaja lehet finom faforgács, f?részpor. Odút célszer? elhelyezni, gondolván esetleges szaporodásukra. Ennek akkorának kell lennie, hogy a n?stény és kicsinyei majd elférjenek benne.

Nehezen szelídülnek, még a fiatal példányok is gyanakvók, félénkek. Nem nagyon kedvelik, ha kézbe veszik ?ket, nyugtalanná válnak, és minden áron szökni próbálnak. Annak ellenére, hogy ilyen tartózkodóak, nem harapósak!

(Mesocricetus a. auratus)

Extre cikk:

Szibériából származik, Európában csak az 1980-as években vált népszerűvé. Bár társaságkedvelő állat, csak a különböző neműek férnek meg békésen egymás mellett.